Minden emberben észlelhető a kreativitás, melynek képességét fejleszteni kell, bár sokan nem fejlesztik. Ennek okai:

a konformitás nyomja el a kreativitást (a megszokott helyzethez való ragaszkodás az újjal szemben);
az empátia hiánya;
a nevelés következményei (megelégszik a tudás gyűjtésével, s csak a múltra készít elő.

Magatartástípusok

a konvencionális (az uralkodó normák elfogadása fontosabb, mint az elégedetlenség);
a tekintélyelvű (elfogadja a hatalmi pozíciókban levők nézeteit, de mindent elutasít az alacsonyabb helyzetben levőktől);
az elégedetlen, sértődékeny (értékesebbnek tartja magát, mint ahogy őt a környezete);
a lázadó (semmilyen tekintélyt el nem ismer, elutasít minden hivatalos álláspontot);
a hóbortos (nem sikerül alkalmazkodni a világhoz, így hamis belső világot épít fel);
a manipulátor (számára a világ üres, sematikus, adminisztratív egységek halmaza, az emberi életet természeti törvényszerűségek irányítják, mindent és mindenkit tárgyként kezel);
a merev gondolkodású (sematikus kifejezésekben és üres szólamokban beszél, álláspontja olyan értékítéletekben fejeződik ki, amelyek mögött nincs valóságos ismeretanyag;
a tiltakozó (lelkiismerete vezérli, független a társadalmi normáktól);
a rajongó (szenvedélyei vezérlik, minden szélsőséget megenged magának);
a bizonytalanok (hadd menjenek a dolguk maguktól);
a valódi liberális (személyes önállóságra és függetlenségre törekszik).

A tanulás a tanulás anyagának változtatása és a tanuló szemléletének, gondolkodásmódjának változása.

Maróti Andor: A művelődéselmélet alapjai (1994)